’88 tavaszán vettem az enyémet, egy szép metálkéket. Valami táborból jövet bakancsban-vázas hátizsákban beugrottam a József körút 4x szám alatti Keravillba – és volt! Soha nem voltam futóalkat, de elrohantam a Kálvin térre nagyanyámhoz, kinyögtem, hogy szia-pénzt-bicikli, kezembe nyomott 6500 Ft-t (kb. a nyugdíja lehetett annyi, vagy még annyi se; persze szüleim kifizették, de ezen sem én, másodikos gimnazista, sem ő, 75 évesen, nem gondolkodtunk), abból még kijött rá egy NDK mechanikus kilométeróra is. Mikorra visszafutottam, még volt 10 példány, mire kicsomagoltam-megnéztem, már egy se. Mert persze be voltak zsugorfóliázva (exportról visszamaradtak lehettek), válogatásról szó sem lehetett. Szerencsére csak a hátsó fék tőcsavarján vágták félre a menetet, de olyanom volt.
Amúgy:
-a nyereg valami szörnyű keskeny fröccsöntött műanyag volt, nem ilyen széles-rugózott, mint a képen. Sorjás is volt, meg valahol pakolás közben belemetszettek (szerencsére nem vágták keresztül), bicskával faragtam simára a szélét meg a metszést. Következő nyáron Prágában vettem cseh bőrnyerget, jóval nagyobb nyomásra fújhattam utána a gumikat. A cseh csoda bőrnyereg 4 év alatt teljesen kinyúlt, amire meg ’93-ban lecseréltem, az a Brooks-nyereg azóta is jó, azt használom. Ha valaki nem értené, miért bukott meg a szocializmus, hát ilyen apróságokból is látszott, nem jó semmire sem…
-volt rajta Shimano alkatrész is, mindjárt három is: a fölsőcsövön a három bowden-rögzítő klipsz. Kettő még megvan a mostani gépemen
-az első hajtómű is szörnyű volt, ahogy a képeken is látszik: ékes rögzítésű kőnehéz acél hajtókarok és csillag, arra meg alumínium(!) fogaskoszorúk fölcsavarozva. Egy pillanat alatt élesre koptak.
-a vázméret talán 56-s volt. De az üléscsövet rövidre szabták, csak a hátsó része ért be pár mm-re a muffba. Az eleje éppen csak hozzáért a muffhoz, a forraszanyag még éppen hozzátudott fogni a csőhöz meg a muffhoz is, ezért lefestve nem látszott semmi baj. ’95-ben tört el, jó pár ezer km, Pesten egyetemre bejárás és csomagos túra után.
-a váz nekem kicsit magas volt átlépni, éppen nem ért a golyóimhoz. De a nyeregcsövet olyan rövidre szabták, hogy nem lehetett eléggé kihúzni. Egy Csepel Tacskó csövet vettem bele, az még meg is van egy Csepel Metroba építve hasonló okoból.
-a gyári áttétel elől 52-48-as hajtómű, hátul 14-16-18-21-24 racsni volt (Maillard, asszem). Akkor még fölmentem vele Pécsett a Misinára…
-Favorit meg Altenburger patkófékeket használtam benne, a rövidebb 49-est meg a hosszabb 57-est is. Már nem emlékszem, melyik volt a gyári, és melyikkel próbáltam tuningolni, de egyikkel se lehetett rendes fékhatást elérni, még amikor szereztem alufelnit meg hozzávaló fékgumit, akkor se. Szárazon még valami, de vizesen… egy esőben a Szabadsághídről legurulva gyorsultam, akárhogy téptem a féket. Ez is a baja az összes régi Csepelnek, már legalábbis nekem egyiken sem sikerült normális fékhatást elérnem, akárhogy próbálkoztam fékkel-fékkarral-bowdennal-gumival-felnivel.
-még megvan belőle a csöngő (NDK, nem Bakony műves), az első váltó (Sachs-Huret, egy 52-42-30-as Shimano hajtóművel teljesen OK), a hátsóváltó bowdenhorgonya a láncvillán, az alsócső alján az első és hátsóváltó bowdeneinek horgonya-fordítója, és végül az említett Shimano fékbowden-rögzítők. Ezek mind rajta vannak a napi használatú gépemen.
Jó volt, legalábbis jónak tűnt – akkor. Megérte a rohanást bakancsban-hátizsákban (azóta se futottam annyit, minek is, ha van bicikli :-) de nem bánom, hogy van jobb. Amikor elkezdtem lecserélni a hajtásláncot, először egy HG racsni került föl HG lánccal, váltó meg váltókar még maradt a régi fokozatnélküli Sachs-Huret. De már ennyi is hatalmas ugrás volt, hihetetlenül gyorsabb és pontosabb lett a váltás. Aztán amikor fölkerült a kormányszárra a 6-os kattogtatós váltó! Húúú! Meg előre az 52-40-es Biopace hajtómű, négyszögtengellyel, szintén HG fogazással!
A “versenykormány” a Kemping után nagyon furcsa volt. De egy hónap alatt rászoktam, és a Kempingre visszaülve elfogott a röhögés, hogy lehet így majdnem hátradőlve tekerni. Azóta is jobb szeretem, mint az egyenes kormányt. Hiába állítom be akármilyen gépen hasonló helyzetbe, mint a versenykormány fölső-középső fogása, meg lehet rajta szarv is, fél óra után már nem tud olyan kényelmes lenni, mint egy jó hajlítottkormány jó fékkarokkal.
↧
Szerző: Cymantrene
↧