Jaaaaj, ilyen volt az első “felnőtt” biciklim, még karácsonyra kaptam a szüleimtől kb 1990 -ben… :-)
Köszönöm a képeket és a cikket!
↧
Szerző: kulpeter
↧
Szerző: froton
Én 89 tavaszán kaptam ilyet, nővéremmel együtt….Egész pontosan marathon sztár volt, módosított vázzal, míg nővéremé sima marathon… Első blokkre annyi volt a különbség a 2 bringa közt, hogy az enyémen műanyagból volt a váltókar, de az idők során más dologra is fény derült: nővérem bringájának vázszáma SB-vel kezdődött, míg az enyém SC000013 (SC a későbbi apollóké is). Ő 1 év garit kapott a vázra én 5-öt. Az övé másfél év után eltört (nem egyedi eset, közvetlen környezetemben vagy 3 ember járt így, alsó cső hosszában szétrepedt), az enyém még talán ma is fut valahol, pedig sokkal többet és durvábban használtam. No meg a tuning: favorit szingós felni orosz gumikkal,6-os racsni, 52-42-es áttétel előre, sárvédő, lámpa, dinamó és csomagtartó természetesen lekerült….
Amúgy gratula a szép állapothoz, jó így utókornak megőrizni dolgokat, én egy ilyen állapotú zöld “szovjetre” hajtok….
És egy jótanács: nem tudom, hogy a fotózás kedvéért maradt-e ebben a pozícióban a váltó, de nem célszerű így tárolni, mert hamar elgyengül a kanál rugója (főleg ezeken a sachs echo váltókon). Kistányér elől, kis lánckerék hátul a “tároló fokozat”….
↧
↧
Szerző: LGee
Én is sokat használtam a hasonló korú Csepel termékeket, de egyiket sem kívánom vissza.
↧
Szerző: meszigabor
Ballagásra kaptam ilyet, de ami lehetett tönkre ment rajta. Még gariidőben volt 4 racsni csere, pedálcsere, hátsó agy csere. Ezután fokozatosan a váz és villa kivételével mindent lecseréltem rajta, alu exage agyak, alu hajtómű, alu felnik, (ahogy a Pedál magazinban láttuk)így már használható volt. Mondjuk évi 10 ezret mentünk vele, így érthető, hogy a gyári inkább olcsó, mint jó alkatrészek nem bírták. Egyébként életem meghatározó időszaka volt, rengeteg egyedülálló élménnyel, és nagyon szerettem, szeretném most is ha meglenne. Technikailag viszont egy … volt.
↧
Szerző: Laci
Én csak vágytam ilyenre, de csak a szovjet zöld szputnyik lett meg. Legalább volt versenybiciklim :-)
↧
↧
Szerző: impostor
A feleségemnek 93-ban vettünk egy akkor kb 4-5 éves Csepel Lady kerékpárt. több évi használat után a mai napig üzemképes állapotban van. Azt kell, hogy mondjam ez a gép az akkori Magyar ipar kiválósága volt.
↧
Szerző: ave
En is ilyennel kezdtem a komolyabb kerekparozast, egy fel evet nyomtam le vele, es az elso csere, egy also kategorias Herculesre is tobb kilot konnyitett. :)
Egyebkent megelozte a korat! :) Mostansag hozzak “divatba” a versenyzok a keskeny kormanyt, ezen meg az alap volt
↧
Szerző: Bemanyó
Ez és az ehhez hasonló vasak léte ajándékozott meg gyerekként, a késő Kádár-korban azzal az érzéssel, hogy a Favoritommal az élet császára lehetek.
↧
Szerző: Imre
Volt nekem is,van pár arany érmem az úttörő kategóriában. Bár az enyém át lett építve,méretre szabva lett egy vázépítőnél és könnyebb csövek lettek beletoldva a muffokba, meg persze egy két “komolyabb” alkatrész lett beépítve.Azok a boldog 80as-90es évek 10en évesen…
↧
↧
Szerző: tatabike
1988-as vásárlás, 2008-as eladás, 30 éves új állapotú kerékpár, 30 év alatt elporladt bandázs…?
Csak nekem hiányzik 10 év? Ez egy 20 éves bringa volt 2008-ban, nem 30…
↧
Szerző: Magyar Ákos
Nekemisvót! Van…:) Hasonló állapotú, Győrben vettem, csak vúmen vázas, 3000 (!) Ft-ért hirdették, gondoltam megveszem a páromnak melóba járni, addigra a Mongoose montiját felérte a lányunk, majd hamar meg is kedvelte :)
Bár kitűnő állapotban volt, a kormányt-kormányszárat a rettenetes fékkarokkal együtt leszereltem róla, kapott egy emelt kormányt aheadset-átalakítóval, fékkarokat, és a gagyi bowdenházakat is kicseréltem teflonbélésűre, természetesen bowdenekkel együtt. Ránézésre azt hittem, kész is a karbantartásmentes szuper bringa. Életemben bringával annyit nem szívtunk, mint ezzel. A legromabb rész a dög nehéz, és fékezhetetlen 630-as acélfelni volt. A Taurus gumikkal mindent lehetett, csak gyorsulni nem. A párom egy idő után Gizikének hívta, gondoltam, legalább neki tetszik, ha neve is van, mikor egyszer bejelentette, hogy a “gőzeke” után választotta, szabadon… Egyszer elmentem vele a Győr Plázába, ahol ellopták. Mondom, sebaj, egy gonddal kevesebb (végre). Karácsony napján, ahogy biciklizek, egy kereszteződésnél jön vele egy muki. Először gondolkoztam, szóljak-e, de hát mégis a miénk. Mondom neki, honnan, mikor lopta el, elmondtam neki fejből a váz alján lévő jellegzetességeket, megfordítottuk, nem vitatkozott… Azt mondja, OK, de adnék-e neki pénzt buszjegyre, mert Ő most hogyan megy haza??? Hazavittem, addigra eléggé összesározta, gondoltam kiglancolom, amihez ugye szét kell szedni (Ezzzazzz!) Azóta -két éve- úgy van szegénykém, letisztítva, mint egy gyári vázszett sárvédővel, valahogy senkinek sem hiányzik. Bár azok a krómozott, vékony sárvédők… Hát azok tényleg gyönyörűek!
↧
Szerző: Nagy Józsi
Hali!Az enyém egy Csepel Luxus.Egy testvér szériája a tiednek,csapott kormány,agyváltó,a többi szinte ugyanaz.86-ban vettem 17 évesen.95-ben eladtam mert fájt a derekam.Két éve rájöttem hogy nincs róla fotóm.Megkerestem a gazdáját hogy megvan e még hogy lefotózzam.Megvolt.Mikor megláttam azonnal beleszerettem.Teljesen le volt robbanva, de így is eldöntöttem hogy vissza szerzem.Egy nagyon jó állapotú Csepel touringért sikerült elcserélnem.17 év után újra az enyém lett.Teljes felújítás után mindennap használom,és mindennap megcsodálom.Az idén már 28 éves lesz, és én is ugyan azt a büszkeséget érzem mint amit te is említettél.A felújítás igazi kikapcsolódás volt.Mindenkinek ajánlom, ha van rá lehetősége vágjon bele.
↧
Szerző: Bálint Gyula
Nekem is volt. Szintén 88-as és bordó. 2008-ban adtam el 18000km-rel!
Ez viszonylag nem sok, de teljes 5 évet állt a gép! Amikor megkaptam első utam Szolnok- Gyöngyös-Szolnok 185km egy huzamba. Edzés nélkül. Amire nem számoltam, hogy a gyárban csak konzerváló zsirt tesznek a csapágyakhoz. Igy a visszaút nagyon húzos volt. Ugyanis Jászberénytől annyira szorult, hogy felüljárónál lefele jövetnél is tekerni kellett mert megállt volna.
De hazavitt és otthon darabokra szedtem bezsiroztam!
Ami nem tetszet az a fék és ez volt a legnagyobb problémám. 2 csepp viz érte az abroncsot akkor már nem lehetett megállni. Sorra nyirtam a fékbowdent. 1994-5 körül egy ismerős versenyző-szervizes srác átépitette nekem 12 vagy 14 sebességessé, erre már nem emlékszem pontosan. Bár hátul fesziteni kellett a villát, de birta és nagyon jó volt :) És ezután nem sokkal a hátsó kerék összerogyott alattam. Kb. 2-3 km alatt 4 küllő pattant el úgy hogy nem volt különösebben terhelve. Kapott egy alu hátsó kereket, ami vicces volt, mert könnyebb volt a hátulja mint az eleje!
Végül 2008-ban a fék problémák miatt megváltam tőle fillérekért.
Egy fiatal srác vette meg, aki annyira örült neki mintha egy csúcs szuper új bringát vett volna. :)
Feleségemnek női 1990 vagy 91-es piros volt, amit 2012-ben adtunk el.
A női váz geometriája és merevsége nem volt megfelelő ennek ellenére a feleségem imádta. Jó pár túrát megtettünk vele. Imádtuk, de eljárt az idő felette és én jobb gépre vágytam :)
2008-ban sikerült egy Kona Dew Plus-t vennem ami elől-hátul tárcsafékes. Igaz mechanikus, de még soha nem volt gond vele! 2013 júniusban 7000km-rel a háta mögött teljesitettem a Tour de Pelso-t, minden probléma, defekt nélkül! Nyáron volt egy vészfékezésem 50-ről, előtte 2 héttel meg 66-nál rántottam be és pár méteren belül már csak 40-nel mentem tovább. Ez csak azért volt, mert eszembe jutott, hogy a gumik még az eredetik. A Kona most 2014 januárban 13 ezer km-nél tart. Egy lánccsere és egy hátsó fogsor csere volt eddig. A nyári bukás és egy sajnálatos villamos sin áthajtás miatt az idén felni cserét kell megejteni, bár nem lenne fontos, de mivel egyre gyorsabban megyek vele igy muszáj. A gyári Continental gumik vannak még rajta, igaz már az egyik igen vékony futófelülettel, de még mindig birja. Május elején legkésőbb új gumikat fog kapni.
Az idén ismét cél a Tour de Pelso, majd három hét múlva a Tour de Zalakaros 128 km-s távja ami most két 15%-os emelkedőt fog tartalmazzni. Tavaly csak a egy ilyen volt és ott is a mezőny jó része elvérzet, vagyis feltolták az emelkedőn. Kiváncsi leszek rá. Az utóbbi két évben a táv egy részén mentem, de nem versenyen.
Mindenkinek sok-sok balesetmentes és gond nélküli új évet kivánok!
↧
↧
Szerző: Benke Ádám
Kedves Mandl Nándor, illetve többi hozzászóló!
1986-ban vásároltam Csepel Sas kerékpáromat (bordó, ugyanolyan, mint a képen látható Marathon, csak ötsebességes, első váltó nélkül). Annak idején is bicikliztem vele sokat főképp a nyári szünetben. Aztán vagy tizenöt évet állt a fáskamrában. Most második aranykorát éli, mert minden reggel azzal járok munkába Bogácsról Mezőkövesdre (13 km), délután vissza. Szombatonként Bogácsról Egerbe járok. A noszvaji emelkedő igen húzós, ennek ellenére az 1-es fokozatot nem is használom. Nagyon vigyázok rá, természetesen megtartottam az eredeti világítási rendszert, viszont a hátsó lámpába egy nagyobb teljesítményű izzót kellett beszereznem, mert amikor sötétedés után jöttem vissza Egerből Bogácsra, az említett noszvaji lejtőn a nagy fordulat miatt a dinamó túlfeszültséget termelt, és a szokásos hátsó izzó rendszeresen kiégett.
Tulajdonképpen azért írok, mert éppen ismerősöm női Marathonját újítom föl, aminek hiányzik az első krómozott sárvédője. Kérdésemre az itteni kerékpárkereskedők csak mosolyognak. Tudnál segíteni a beszerzésben?
Üdvözlettel.
↧
Szerző: Nándi
Szia!
Sajnos nem tudok segíteni, de megpróbálok megkérdezni néhány rajongót, hát ha?!
↧
Szerző: Bandibá
Az 1980-as évek végén vett apám egy SAS és egy Marathon típ. Csepel kerékpárt, mindkettőt ezüst színben. A Marathont a bátyám használta olimpiai ötpróbákon, aztán sokáig pihent.
A SAS már nincs meg, de a Marathont hol irodában, hol garázsban tárolva sikerült viszonylag jó állapotban megőrizni. Tavaly nyáron, egy Balaton kör alkalmával azonban előjöttek a korabeli technológia korlátai. Télen aztán teljesen átépítettem, tulajdonképen csak a váz maradt meg és az első átdobó. De ezekhez ragaszkodom. A leszerelt alkatrészek persze dobozolva vannak, de sárvédőm már nekem sincs :-(
Keszthely triatlonon, Balatonman Kenesén, Péti időfutamon rajthoz állunk, ha mminden igaz.
↧
Szerző: Cymantrene
’88 tavaszán vettem az enyémet, egy szép metálkéket. Valami táborból jövet bakancsban-vázas hátizsákban beugrottam a József körút 4x szám alatti Keravillba – és volt! Soha nem voltam futóalkat, de elrohantam a Kálvin térre nagyanyámhoz, kinyögtem, hogy szia-pénzt-bicikli, kezembe nyomott 6500 Ft-t (kb. a nyugdíja lehetett annyi, vagy még annyi se; persze szüleim kifizették, de ezen sem én, másodikos gimnazista, sem ő, 75 évesen, nem gondolkodtunk), abból még kijött rá egy NDK mechanikus kilométeróra is. Mikorra visszafutottam, még volt 10 példány, mire kicsomagoltam-megnéztem, már egy se. Mert persze be voltak zsugorfóliázva (exportról visszamaradtak lehettek), válogatásról szó sem lehetett. Szerencsére csak a hátsó fék tőcsavarján vágták félre a menetet, de olyanom volt.
Amúgy:
-a nyereg valami szörnyű keskeny fröccsöntött műanyag volt, nem ilyen széles-rugózott, mint a képen. Sorjás is volt, meg valahol pakolás közben belemetszettek (szerencsére nem vágták keresztül), bicskával faragtam simára a szélét meg a metszést. Következő nyáron Prágában vettem cseh bőrnyerget, jóval nagyobb nyomásra fújhattam utána a gumikat. A cseh csoda bőrnyereg 4 év alatt teljesen kinyúlt, amire meg ’93-ban lecseréltem, az a Brooks-nyereg azóta is jó, azt használom. Ha valaki nem értené, miért bukott meg a szocializmus, hát ilyen apróságokból is látszott, nem jó semmire sem…
-volt rajta Shimano alkatrész is, mindjárt három is: a fölsőcsövön a három bowden-rögzítő klipsz. Kettő még megvan a mostani gépemen
-az első hajtómű is szörnyű volt, ahogy a képeken is látszik: ékes rögzítésű kőnehéz acél hajtókarok és csillag, arra meg alumínium(!) fogaskoszorúk fölcsavarozva. Egy pillanat alatt élesre koptak.
-a vázméret talán 56-s volt. De az üléscsövet rövidre szabták, csak a hátsó része ért be pár mm-re a muffba. Az eleje éppen csak hozzáért a muffhoz, a forraszanyag még éppen hozzátudott fogni a csőhöz meg a muffhoz is, ezért lefestve nem látszott semmi baj. ’95-ben tört el, jó pár ezer km, Pesten egyetemre bejárás és csomagos túra után.
-a váz nekem kicsit magas volt átlépni, éppen nem ért a golyóimhoz. De a nyeregcsövet olyan rövidre szabták, hogy nem lehetett eléggé kihúzni. Egy Csepel Tacskó csövet vettem bele, az még meg is van egy Csepel Metroba építve hasonló okoból.
-a gyári áttétel elől 52-48-as hajtómű, hátul 14-16-18-21-24 racsni volt (Maillard, asszem). Akkor még fölmentem vele Pécsett a Misinára…
-Favorit meg Altenburger patkófékeket használtam benne, a rövidebb 49-est meg a hosszabb 57-est is. Már nem emlékszem, melyik volt a gyári, és melyikkel próbáltam tuningolni, de egyikkel se lehetett rendes fékhatást elérni, még amikor szereztem alufelnit meg hozzávaló fékgumit, akkor se. Szárazon még valami, de vizesen… egy esőben a Szabadsághídről legurulva gyorsultam, akárhogy téptem a féket. Ez is a baja az összes régi Csepelnek, már legalábbis nekem egyiken sem sikerült normális fékhatást elérnem, akárhogy próbálkoztam fékkel-fékkarral-bowdennal-gumival-felnivel.
-még megvan belőle a csöngő (NDK, nem Bakony műves), az első váltó (Sachs-Huret, egy 52-42-30-as Shimano hajtóművel teljesen OK), a hátsóváltó bowdenhorgonya a láncvillán, az alsócső alján az első és hátsóváltó bowdeneinek horgonya-fordítója, és végül az említett Shimano fékbowden-rögzítők. Ezek mind rajta vannak a napi használatú gépemen.
Jó volt, legalábbis jónak tűnt – akkor. Megérte a rohanást bakancsban-hátizsákban (azóta se futottam annyit, minek is, ha van bicikli :-) de nem bánom, hogy van jobb. Amikor elkezdtem lecserélni a hajtásláncot, először egy HG racsni került föl HG lánccal, váltó meg váltókar még maradt a régi fokozatnélküli Sachs-Huret. De már ennyi is hatalmas ugrás volt, hihetetlenül gyorsabb és pontosabb lett a váltás. Aztán amikor fölkerült a kormányszárra a 6-os kattogtatós váltó! Húúú! Meg előre az 52-40-es Biopace hajtómű, négyszögtengellyel, szintén HG fogazással!
A “versenykormány” a Kemping után nagyon furcsa volt. De egy hónap alatt rászoktam, és a Kempingre visszaülve elfogott a röhögés, hogy lehet így majdnem hátradőlve tekerni. Azóta is jobb szeretem, mint az egyenes kormányt. Hiába állítom be akármilyen gépen hasonló helyzetbe, mint a versenykormány fölső-középső fogása, meg lehet rajta szarv is, fél óra után már nem tud olyan kényelmes lenni, mint egy jó hajlítottkormány jó fékkarokkal.
↧
↧
Szerző: Nándi
Szép történet. Igen nekem is meg volt az eredeti fröccsöntött műanyag nyereg, de a képen látható “kényelmesre” cseréltem és ekkor fényképeztem le a kerékpárt. Igen shimano bovdenrögzítű gyűrűs. A fék az igazán nulla volt valóban. Korábban volt egy Pannonia tipusú bringám is, az eredetileg Shimano váltószettel készült, de csak 26-os méretű volt sajnos, ezért váltam meg tőle.
↧
Szerző: csigafrédi
Bátyám és én is kaptunk egy-egy ilyet egyszer karácsonyra. Kb10-12 évesek lehettünk. Nekem mindent kibírt. A fékbovdeneket ette. Egy jó darabig fék nélkül jártam vele, murván, sóderes útszéleken keresztbe dobtam laposan magam előtt. Meg cipőm is bánta ezt az időszakot. Hétvégenként, mikor unatkoztam, feltekertem vele dobogókőre. Városban is csak ezzel mozogtam. Mindenhová elvitt. Aztán ellopták palotán kb 8-10 év használat után.
A slusszpoén az, hogy bátyám a mai napig nyúzza az övét. Eredeti kormányok, eredeti fékek, váltók, kicsit kopottas a festés mondjuk (nekünk a fehér volt). A városban simán elszaladgál vele 40 évesen. Szóval egy igazán jó befektetés volt a szüleink részéről, hogy megajándékoztak minket ezekkel az akkoriban csodának számító versenygépekkel. (A favorit könnyebb volt, de kisebb is és kanyarban leért a pedál, ha jól emlékszem.)
A gyári ülés valami steppelt hatású műbőr gyász volt asszem’.
↧